A Hollywood és a világ egyéb filmgyártó központjai tele vannak olyan történetekkel, amikor sztárok elutasították a karrierjük szempontjából kulcsfontosságú szerepeket. Néha ezek a döntések meghozatalának hátterében valóban komoly okok állnak, máskor viszont csupán rossz ítélőképesség vagy éppen kapkodás miatt maradtak le olyan lehetőségekről, amelyek akár meg is változtathatták volna a pályájukat. Ebben a cikkben néhány kiemelkedő példát mutatunk be azokból az esetekből, amikor a sztárok nem éltek a számukra felkínált lehetőségekkel.
A Keresztapa szerepének elutasítása
Az egyik legismertebb és legvitatottabb eset talán Burt Reynolds története a Keresztapa című filmmel kapcsolatban. Reynolds akkoriban már befutott, népszerű színész volt, és a Paramount Pictures őt szemelte ki a film főszerepére, vagyis a maffiafőnök, Vito Corleone megformálására. Ő azonban elutasította az ajánlatot, mert úgy gondolta, hogy a film témája és hangulata nem illik az ő addigi szerepeihez és imidzséhez. Ehelyett a Deliverance című filmet választotta, ami végül ugyancsak nagy siker lett, de azért mindig ott motoszkált benne a gondolat, hogy vajon mi lett volna, ha elvállalta volna a Keresztapa főszerepét.
Érdekes módon Reynolds döntésében az is szerepet játszhatott, hogy nem akart szembemenni a Paramount Pictures akkori vezérigazgatójának, Stanley R. Jaffe elképzeléseivel. Jaffe ugyanis eredetileg Laurence Olivier-t szerette volna Vito Corleone megformálójának, és talán Reynolds nem akart konfliktusba keveredni a stúdióvezetéssel. Ráadásul a Keresztapa forgatókönyve sem nyerte el teljesen a tetszését, úgy gondolta, hogy a film túlságosan sötét és erőszakos lesz. Persze utólag tudjuk, hogy mekkora tévedés volt ez a döntés, hiszen a Keresztapa minden idők egyik legjelentősebb filmje lett, Marlon Brando alakítása pedig mára már filmtörténeti legendává vált.
A James Bond-szerep elutasítása
A James Bond-filmek sztárjai közül is többen voltak, akik elutasították a szerepet, pedig az adott színész pályafutása szempontjából kulcsfontosságú lehetőség lett volna. Az első 007-es, Sean Connery például már a második filmje, az 1963-as From Russia with Love forgatása közben elkezdett elégedetlenkedni a szerepkörrel és a stúdió szigorú elvárásaival. Connery úgy érezte, hogy a Bond-figurát túlságosan egysíkúan és sematikusan írják meg, és nem ad elég teret a színészi játéknak. Ezért az 1967-es You Only Live Twice után végleg otthagyta a szerepet.
Hasonló megfontolások miatt utasította el a James Bond-szerep lehetőségét Clint Eastwood is az 1960-as években. Ő szintén úgy érezte, hogy a karakter túlságosan egyszerű és sematikus lenne számára, és nem adna elég teret a színészi kibontakozásra. Ehelyett inkább a western-műfaj felé fordult, és olyan kultikus filmeket forgatott, mint a Miért élsz, Josey Wales? vagy a Magnum ereje. Eastwood döntése utólag szintén helyesnek bizonyult, hiszen éppen ezekkel a westernfilmekkel vált világsztárrá.
A Superman-szerep elutasítása
Talán még a James Bondnál is nagyobb ikonikus szerep a Superman, és ennek ellenére több olyan színész is volt, aki elutasította a lehetőséget, hogy eljátssza a Acélember karakterét. Az egyik legismertebb példa talán Clint Eastwood esete, aki a hetvenes években kapott ajánlatot a szerepre, de ő is úgy érezte, hogy a Superman-figura túlságosan egyszerű és sematikus lenne számára. Ehelyett inkább a western és a krimi műfaját preferálta.
Egy másik érdekes eset, amikor Paul Newman utasította el a Superman-szerepet az 1970-es években. Newman akkoriban már befutott, Oscar-díjas színész volt, és valószínűleg nem akarta, hogy a Superman-filmen keresztül bekatagonizálják a szuperhős-szerepkörbe. Ehelyett inkább olyan filmekben akart játszani, amelyekben több lehetősége nyílik a színészi kibontakozásra.
Szintén elutasította a Superman-szerepet a fiatal Robert Redford az 1970-es évek elején. Redford akkoriban még csak kezdő színésznek számított, de már akkor is úgy érezte, hogy a Superman-szerep nem illene az addigi imidzséhez és szerepválasztásaihoz. Ehelyett inkább a klasszikus westerneket és a független filmeket preferálta, amelyekben sokkal több lehetősége nyílt a színészi játékra.
A Star Wars-szerep elutasítása
A Star Wars-filmek kapcsán is találunk olyan sztárokat, akik elutasították a főszerepeket. Az egyik legismertebb példa talán Kurt Russell esete, akit eredetileg Luke Skywalker szerepére szemeltek ki a George Lucas által rendezett első Star Wars-filmhez. Russell azonban nem volt elragadtatva a forgatókönyvtől, és úgy érezte, hogy a szerep túl egyszerű és sematikus lenne számára. Ehelyett inkább a westerneket és a sci-fi-thrillereket preferálta, így végül Mark Hamill kapta meg a Luke Skywalker-szerepet.
Szintén elutasította a Star Wars-szereplést Al Pacino is az 1970-es években. Pacino akkoriban már befutott, Oscar-díjas színész volt, és valószínűleg nem akart bekatagonizálódni egy ilyen nagy sci-fi-franchise-ba. Ehelyett inkább olyan filmekben akart játszani, amelyekben több lehetősége nyílt a színészi kibontakozásra, mint például a Serpico vagy a …És igazság mindenkinek című filmekben.
Végül meg kell említeni Jane Fondát is, aki szintén elutasította a felkérést, hogy eljátssza Leia hercegnő szerepét a Star Wars-filmekben. Fond a korszakban inkább a társadalmi problémákkal foglalkozó, elkötelezett filmek felé fordult, és nem akart bekapcsolódni egy nagy sci-fi-franchise-ba.
Egyéb elutasított szerepek
Természetesen a fentieken kívül is számos példát találhatunk arra, amikor sztárok elutasították a karrierjük szempontjából kulcsfontosságú szerepeket. John Travolta például elutasította a szerepet a Forrest Gump című filmben, ami végül Tom Hanks Oscar-díjas alakításával filmtörténeti mérföldkővé vált. Sylvester Stallone szintén elutasította a szereplést a Beverly Hills-i zsaru című filmben, ami végül Eddie Murphy karrierjét lendítette fel.
Jack Nicholson is többször elutasított fontos szerepeket, például a Superman-filmben és a Csillagok háborúja-filmekben is. Nicholson inkább a drámák és a pszichológiai thrillerek felé fordult, és nem akart bekapcsolódni nagy sci-fi- vagy szuperhős-franchise-okba.
Összességében tehát láthatjuk, hogy a sztárok döntéseiben sokféle szempont játszhat szerepet, amikor elutasítanak egy-egy kiemelkedő fontosságú filmszerepet. Néha valóban megalapozott szakmai megfontolások állnak a háttérben, máskor viszont csupán rossz ítélőképesség vagy éppen kapkodás miatt maradnak le olyan lehetőségekről, amelyek akár meg is változtathatták volna a pályájukat. Mindenesetre ezek a döntések mindig nagy vitákat és találgatásokat szoktak kiváltani a rajongók és a szakemberek körében is.
Természetesen ezeknek a döntéseknek hosszú távú következményei is lehetnek a színészek karrierjére nézve. Néha a rossz választás visszavetette a karriert, míg más esetekben éppen hogy előmozdította azt.
Például Tom Selleck esetében a Magnum, P.I. című sorozat szerepének elutasítása komoly károkat okozott a pályafutásában. Selleck már majdnem aláírta a szerződést, amikor utolsó pillanatban meggondolta magát, mert nem akart beragadni egy olyan szerepbe, amely túlságosan behatárolja a jövőbeli lehetőségeit. Ehelyett inkább a mozivásznon akart karriert építeni. Azonban a Magnum, P.I. óriási sikerré vált, és Selleck egészen az 1990-es évekig küzdött, hogy lerázza a sorozat árnyékát és új, komolyabb szerepeket kapjon.
Ezzel szemben Robert Redford döntése, hogy elutasította a Superman-szerepet, egyértelműen pozitív hatással volt a pályafutására. Redford ehelyett olyan filmekben vállalt szerepet, mint a Kínai negyed vagy A nagy Gatsby, amik révén komoly drámai színészként tudta pozicionálni magát Hollywoodban. Redford karrierje során többször is hangsúlyozta, hogy nagyon örült, hogy nem vállalta a Superman-szerepet, mert az túlságosan behatárolta volna a lehetőségeit.
Hasonlóképpen Clint Eastwood is jól járt azzal, hogy elutasította a James Bond- és a Superman-szerepeket. Ehelyett a western műfajban tudott kibontakozni, és olyan kultikus filmeket forgatott, mint a Magnum ereje vagy a Unforgiven – A kegyetlen világ. Ezek a filmek nemcsak hatalmas sikereket hoztak, de lehetővé tették, hogy Eastwood sokrétű színészi tehetségét is megmutassa.
Érdekes módon néha a sztárok éppen azért utasítanak el szerepeket, mert attól tartanak, hogy túlságosan bekatagonizálódnának egy adott karaktertípusba. Például Al Pacino nem vállalta el a Luke Skywalker-szerepet a Star Wars-filmekben, mert nem akart beragadni a sci-fi műfajba. Ehelyett inkább a drámai szerepek felé fordult, ami végül Oscar-díjat is hozott neki.
Ugyanez történt Jane Fondával is, aki szintén elutasította Leia hercegnő szerepét, mert nem akart bekapcsolódni egy nagy sci-fi-franchise-ba. Fond ehelyett inkább a társadalmi problémákkal foglalkozó, elkötelezett filmek felé fordult, ami révén fontos társadalmi üzeneteket tudott közvetíteni a nézők felé.
Összességében tehát láthatjuk, hogy a sztárok döntései a kulcsfontosságú szerepek elfogadása vagy elutasítása tekintetében sok esetben megalapozottak voltak, és hosszú távú következményekkel jártak a karrierjükre nézve. Néha a rossz döntés visszavetette a pályafutást, míg máskor éppen hogy előmozdította azt, lehetővé téve a színészek számára, hogy kibontakoztassák tehetségüket és sokrétű képességeiket.
