A filmipar egyik legérdekesebb aspektusa, amikor egy adott szerepre más színészt terveznek eredetileg, de végül más kapja meg a lehetőséget. Ezek a "mi lett volna, ha" szituációk gyakran sokkal érdekesebbek, mint a végül elkészült filmek, és a rajongók évekig találgatják, hogyan nézett volna ki a film a másik színésszel. Ebben a cikkben néhány olyan híres filmszereplőt mutatunk be, akik végül nem az eredetileg tervezett színész által lettek megformálva.
A Keresztapa – Marlon Brando helyett Ernest Borgnine
A Keresztapa minden idők egyik legklasszikusabb filmje, és Marlon Brando alakítása a maffiafőnök Vito Corleone-ként egyszerűen ikonikus. Azonban kevesen tudják, hogy Brando nem volt az első választás erre a szerepre. A film rendezője, Francis Ford Coppola eredetileg Ernest Borgnine-t szerette volna megnyerni a főszerepre.
Borgnine akkoriban már befutott karakterszínész volt, Oscar-díjat is nyert a Marty című filmben nyújtott alakításáért. Coppola és a stúdió azonban úgy érezték, hogy Borgnine túl "puha" kinézetű és hangú ahhoz, hogy hiteles maffiafőnököt alakítson. Ehelyett Coppola Marlon Brandót választotta, aki tökéletesen megtestesítette Vito Corleone sötét, fenyegető természetét.
Elképzelhetjük, mennyire más lett volna a film Borgnine-nel a főszerepben. Talán kevésbé ijesztő és inkább szimpatikus figura lett volna Vito Corleone, ami teljesen megváltoztathatta volna a film hangulatát és a maffia világának bemutatását. Borgnine biztosan jó alakítást nyújtott volna, de Brando megformálása örökre beírta magát a filmtörténelembe.
James Bond – Timothy Dalton helyett Pierce Brosnan
A James Bond-filmek minden idők egyik legsikeresebb és legismertebb filmsorozata. A hírhedten sikeres 007-es ügynököt a kezdetektől fogva számos nagynevű színész alakította, de volt egy olyan időszak, amikor egy kevésbé ismert színész, Timothy Dalton játszotta a szerepet.
Eredetileg azonban Pierce Brosnan volt kiszemelve a James Bond szerepére. Brosnan akkoriban a Remington Steele című sorozatban játszott főszerepet, és a stúdió úgy gondolta, hogy ő lenne a tökéletes választás a Bond-filmekhez. Azonban, amikor a Remington Steele sorozat váratlanul befejezésre került, a stúdió kénytelen volt lemondani Brosnanről, és más színészt keresni a szerepre.
Így került a képbe Timothy Dalton, aki 1987-ben és 1989-ben két James Bond-filmet is forgatott. Dalton alakítása sokak szerint túl sötét és komor volt a korábbi Bond-filmekhez képest, és nem tudta felvenni a versenyt a népszerű Sean Connery és Roger Moore Bond-interpretációkkal.
Elképzelhető, hogy ha Pierce Brosnan kapja meg eredetileg a szerepet, a James Bond-filmek egész más irányt vettek volna. Brosnan talán egy kicsit modernebb, fiatalosabb Bondot formált volna meg, ami jobban illeszkedett volna a kor hangulatához. Valószínűleg kevésbé lett volna komor, mint Dalton verziója, és talán jobban meg tudta volna őrizni a korábbi Bond-filmek hangulatát is.
Superman – Nicolas Cage helyett Tim Burton
A Superman-filmek szintén az egyik legismertebb és legkedveltebb szuperhős-franchise-ok közé tartoznak. Az első modern Superman-film, az 1978-as Richard Donner-rendezésű mű természetesen a főszereplő, Christopher Reeve alakításáról is emlékezetes. Azonban a film megszületése előtt több más színész is szóba került a Superman szerepére.
Az egyik legmeglepőbb lehetőség Nicolas Cage volt. Igen, a sokak által különcnek tartott Cage már akkoriban is elismert színész volt, és a stúdió őt szemelte ki a szuperhős megformálására. Ráadásul Cage maga is nagy rajongója volt a Superman-képregényeknek, és lelkesen készült volna a szerepre.
Végül azonban a rendező, Richard Donner, és a stúdió is úgy döntött, hogy a viszonylag ismeretlen Christopher Reeve-et választják Supermanként. Reeve alakítása azóta is az egyik legklasszikusabb szuperhős-interpretáció a filmtörténetben.
Elképzelhető, hogy ha Nicolas Cage kapja meg a szerepet, a Superman-filmek teljesen más irányt vettek volna. Cage kétségkívül egy egyedibb, talán egy kicsit különcebb Supermant formált volna meg, ami eltért volna a klasszikus, idealizált felfogástól. Emellett a film hangulata és stílusa is más lehetett volna Cage közreműködésével.
Meg kell azonban jegyezni, hogy a Cage-féle Superman-koncepció minden bizonnyal nem talált volna olyan széles körű elfogadásra, mint a Reeve által megformált karakter. A rajongók valószínűleg nehezebben fogadták volna el a szokatlanabb, talán kevésbé szimpatikus Supermant.
Indiana Jones – Tom Selleck helyett Harrison Ford
Az Indiana Jones-filmek kultikus sikerét szintén nagyban befolyásolta a főszereplő, Harrison Ford alakítása. Ford a kalandvágyó, vagány régész-kalandor Indiana Jones megformálásával örökre beírta magát a filmtörténelembe.
Azonban a szerepre eredetileg nem Fordot szemelték ki, hanem a népszerű Tom Sellecket. Selleck akkoriban a Magnum, P.I. című sorozatban játszott főszerepet, és a stúdió úgy gondolta, hogy ő lenne a tökéletes választás Indiana Jonesként is.
Végül azonban Selleck kénytelen volt visszalépni a szereptől, mivel a Magnum, P.I. forgatási ütemrendje nem tette lehetővé, hogy egyidejűleg részt vegyen az Indiana Jones-filmek forgatásán is. Így esett a választás Harrison Fordra, aki akkoriban a Csillagok háborúja-filmekből volt már ismert, és tökéletesen meg tudta formálni a kalandvágyó, magabiztos Indiana Jones karakterét.
Elképzelhető, hogy ha Tom Selleck kapja meg a szerepet, az Indiana Jones-filmek egészen más hangulatot kaptak volna. Selleck talán egy kicsit szelidebb, kevésbé vagány Indiana Jonest formált volna meg, ami eltért volna a Ford által megteremtett karizmatikus, magabiztos karaktertől. Emellett a filmek vizuális stílusa és egyéb jellemzői is változhattak volna Selleck közreműködésével.
Mindazonáltal Harrison Ford alakítása mára már szintén filmtörténelmi léptékű, és Indiana Jones kultikus figurává vált a filmrajongók körében. Selleck talán jó Indiana Jones lehetett volna, de kétséges, hogy sikerült volna olyan maradandó és ikonikus karaktert teremtenie, mint Ford.
A Keresztapa II – Robert De Niro helyett Al Pacino
A Keresztapa-filmek közül a második rész, A Keresztapa II talán a legjobban sikerült és legjelentősebb darab. Ebben a filmben Al Pacino nyújtott emlékezetes alakítást a főszereplő, Michael Corleone szerepében.
Azonban a film készítői eredetileg nem Pacinót, hanem a szintén Oscar-díjas Robert De Nirót akarták felkérni erre a szerepre. De Niro akkoriban már elismert karakterszínészként volt jelen Hollywoodban, és a stúdió úgy gondolta, hogy ő lenne a tökéletes választás Michael Corleone megformálására.
Végül azonban Francis Ford Coppola, a film rendezője, inkább Al Pacinót választotta, aki korábban már a Keresztapa első részében is remekelt Sonny Corleone szerepében. Pacino alakítása azóta is az egyik legkiemelkedőbb teljesítmény a filmtörténetben, és hozzájárult ahhoz, hogy Michael Corleone figurája örökre beírja magát a filmművészet történetébe.
Elképzelhető, hogy ha Robert De Niro kapja meg a szerepet, a film hangulata és Michael Corleone karaktere is teljesen más lett volna. De Niro talán egy kicsit nyers, erőszakosabb Michaelt formált volna meg, ami eltért volna Pacino sötét, visszafogott és kegyetlen alakításától. A film atmoszférája és a maffia világának ábrázolása is változhatott volna De Niro közreműködésével.
Mindazonáltal Pacino alakítása mára már szintén kultikussá vált, és a Keresztapa-filmek legnagyobb erényei közé tartozik. Nehéz elképzelni, hogy bárki más ilyen tökéletesen meg tudta volna formálni Michael Corleone tragikus ívű karakterét.
Összességében láthatjuk, hogy a filmtörténet számos ikonikus szerepét végül más színész alakította, mint akit eredetileg elképzeltek a készítők. Ezek a "mi lett volna, ha" szituációk rengeteg érdekességet és találgatást szülnek a rajongók körében. Bár néha nehéz elképzelni, hogy más színészek hogyan formálták volna meg ezeket a legendás karaktereket, mégis izgalmas elképzelni, milyen lehetett volna a végeredmény. Végső soron azonban a filmtörténelem megmutatta, hogy a végül kiválasztott színészek alakításai váltak örökérvényűvé és ikonikusakká.
